Toldi IV. ének

Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyillal,
Fut sötét erdőbe sajgó fájdalmival,

• megszemélyesítés

• hasonlat

• metafora

Úgy bolyonga Miklós. Nyakán ült a búja,
Oldalát kikezdte annak sarkantyúja,

• megszemélyesítés

• hasonlat

• metafora

És mint a toportyán, ha juhász kergette,
Magát egy kiszáradt nagy nádasba vette:

• megszemélyesítés

• hasonlat

• metafora

De a kínos éhség azt is irigyelte,
Hajnali álmából csakhamar fölverte,

• megszemélyesítés

• hasonlat

• metafora

Bence a kulacsnak nyakát kitekerte:
A kulacs sikoltott és kibuggyant vére

• Megszemélyesítés

• Hasonlat

• Metafora

S mintha törlené csak arca verítékét,
Tenyeréhez törlé hívatlan vendégét:

• Megszemélyesítés

• Hasonlat

• Metafora

S mint bezárt paripa, mely fölött az ól ég,
Szíve a mellében akkép hánykolódék.

• Megszemélyesítés

• Hasonlat

• Metafora

Ott is azt susogta a nád minden szála:
Széles e világon nincsen árvább nála.

• Megszemélyesítés

• Hasonlat

• Metafora

Majd az édes álom pillangó képében
Elvetődött arra tarka köntösében,

• Megszemélyesítés

• Hasonlat

• Metafora

Aztán álommézet csókolt ajakára,
Akit mákvirágból gyüjte éjtszakára;

• Megszemélyesítés

• Hasonlat

• Metafora